Vallásüldözés a kommunista pártállamban, avagy koncepciós perek Magyarországon a katolikus egyház tagjai ellen

A bolsevik ideológia a vallásról, erkölcsről, családról, államról és jogról

A magyarországi viszonyokra – 1945 után – közvetlenül hatást gyakorló bolsevik ideológia (és gyakorlat) a marxizmus–leninizmusnak nevezett nézetrendszeren alapszik. A marxizmus – mint az közismert - a német filozófia materialista ága . Sajátja volt az az agitatív szellem, amely az elméletet a gyakorlattal egyesítve a társadalmi rend megváltoztatására törekedett, s így a francia forradalmi materializmus örököse lett. Közismert, hogy Marx és Engels a vallást “a nép ópiumának” tekintette. Közösen írt munkájukban “A szent család”-ban már 1845-ben éles támadást intézett a polgári rend s ezen belül a vallás, az erkölcs, a családi élet ellen.F. Engels: Anti - Dühringjében a vallás állami betiltását követelő Dühring nézeteinek bírálata során fejtette ki a vallással kapcsolatos nézeteit. Eszerint mindenféle vallás azoknak a külső hatalmaknak a fantasztikus visszatükröződése az emberek fejében, a társadalom az összes termelési eszközök birtokba vételével valamennyi tagját felszabadítja, s akkor tűnik el az utolsó idegen hatalom, amely még visszatükröződik a vallásban, „eltűnik maga a vallási visszatükröződés, abból az egyszerű okból, mert akkor már nincs többé mit visszatükröznie.”

Lenin szerint: fel kell lépni azon revizionista nézetekkel szemben, hogy a vallás az ember magánügye. Nem magánügy azonban a vallás a párthoz tartozás szempontjából! Lenin az ateista propagandát az osztályharc részének tekinti, s eszközeit az osztályharc mindenkori érdekeinek rendeli alá. Lenin a vallás „megszűnését” soha sem bízta” „spontán folyamatokra”, erre a VCSK kap parancsot.

A jogról vallott nézek az erkölcsről vallottakkal lényegileg azonosak.
A fékeveszett vallásellenes gyűlölet gyökereit keresve minden bizonnyal Nyikolaj Bergyajevnek kell igazat adnunk: „Lehetetlen a kommunizmust megérteni, ha csak, mint társadalmi vagy gazdasági rendszert nézzük. A vallásellenes propaganda szenvedélyességét és a Szovjet- Oroszországban végrehajtott vallásüldözést csak akkor érthetjük meg, ha a kommunizmusban valamiféle vallást ismerünk fel, amely le akarja váltani a kereszténységet. Csak egy vallás – nem pedig egy gazdasági vagy politikai tan – állítja magáról, hogy birtokában van az abszolút igazságnak, kizárólagosan és nem tűrve konkurenciát maga mellett. Csak egy egyház adhat ki az egész birodalom lakosságára kötelező» katekizmust «.Más szóval a kommunizmus azért üldöz minden vallást, mert maga is az! És mint olyan,» egyetlen igaz vallás«, ezért nem bírja elviselni a többi» hamis vallás «tételét. Saját hitélt akarja kényszerrel, erőszakkal keresztülvinni, anélkül, hogy törődne az emberi szellem szabadságával. Ez a végleges» e világ «vallása, utolsó, végleges tagadása a másvilágnak és szellemi életnek. Éppen ez ad neki spirituális és misztikus jelleget.”

A háborús vereség néhány következménye Magyarországon
Magyarország az 1947-es párizsi béke ratifikációjáig nemzetközi jogi értelemben is megszállt ország volt ahol a polgári élet, az újjászervezett kormányzati apparátus egy célt szolgált: Vörös Hadsereg hadműveleti célját.
A politikai megtorló-megfélemlítő kemény mag, amely mindenkor a szovjet szervek akaratát valósította meg, s csaknem kizárólag a kommunistákból szerveződött.
Kétségtelen tény, hogy mindkét vonulatra legfelsőbb szinten a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) felügyelt. A politikai életben a polgári értékeket képviselő kormányzópárt felszeletelésére, az ún. szalámitaktika kierőszakolásához vezető hatalmi harc előidézésére indult el.
Nem lehetett kétséges az 1945-ös választások győztesei előtt sem, hogy mit is jelent valójában K. J. Vorosilov marsall intervenciója a miniszteri tárcák szétosztásánál.Vorosilov fellépése – valójában Sztálinnak azt az igényét realizálta, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken a Szovjetunió társadalmi – gazdasági berendezkedése valósuljon meg - azt eredményezte, hogy a fegyveres hatalmat jelentő minisztériumok a kommunisták irányítása alá kerültek.

A diktatórikus kormányzat legfontosabb eleme a terror és a megtévesztés.
Térfoglaló diktatúra és a katolikus egyház között az első összecsapások az általános moralitás síkján történtek meg.
Ennek a küzdelemnek a kezdetektől volt bátor és elszánt képviselője Mindszenty József: „A szovjetszerű vallásszabadságban nincs benne az Egyház kulturális, társadalmi és karitatív tevékenységének engedélyezése, ahogyan mi azt Nyugaton ismerjük. A magyar kommunisták, akik ismerték a moszkvai elméletet és gyakorlatot, azt itthon a magyar Egyház akkori helyzetének megfelelően azt hangsúlyozták, hogy nem szándékuk az Egyházat eddigi működési területeiről kiszorítani .. szűkebb pártkeretekben természetesen a marxi tétel volt érvényes: a vallásos ideológia felépítmény, az elnyomott és kizsákmányolt nép elbutítását szolgálja. Csak párttagoknak adták elő Lenin tanait arról, hogy a marxizmus minden vallást és az összes egyházakat valamennyi vallási intézménnyel együtt a polgári reakció szervének tekinti"

Magyarországon sokan – közöttük történészek is – szívesen beszéltek 1945–48 közötti demokráciáról és e folyamatot lezáró fordulat évéről. Prof. M. Kiss Sándor e kor kiváló kutatója pályája kezdetétől minden, ebben a témakörben tett megnyilatkozásában» fenyegetett«,» korlátozott«” demokráciáról beszél, teljes joggal. Valamire való magyar politikusnak tudnia kellett, hogy a hatalom a Szovjetunió és a szovjet vezetés által irányított kommunisták kezében volt. A kommunisták, mint a végrehajtó hatalom eszközét a belügyet és annak összes létrehozható eszközét, azonnal a kezükbe kaparintották. Így került sor 1945. január l7-től Péter Gábor vezetésével (de szovjet tanácsadók felügyelete alatt) a Politikai Nyilvántartó Iroda (majd Rendészeti Ügyosztály) megszervezésére. Május közepére már működött a Vidéki Főkapitányság.

A politikai osztály személyi állománya 95%-ban kommunista párttagokból szerveződött.
Ha kellő figyelmet szentelünk az MKP főideológusának - a kiemelkedő koncepciós perek, közöttük a Mindszenty - per egyik “társszerzőjének” – Révai Józsefnek - a Szabad Népben megjelent - a “reakcióról” írott cikkénekválaszt kaphatott arra, hogy kik kerülnek a közeljövő üldözötteinek véget nem érő listáira. „Reakciós az, aki antikommunista.”
Ennek a már fentebb említett ideológiai ok mellet ugyancsak oka volt az a tény is, hogy a katolikus egyház a kizárólagos hatalom megszerzésének egyik gátja volt.
Ennek a már fentebb említett ideológiai ok mellet ugyancsak oka volt az a tény is, hogy a katolikus egyház a kizárólagos hatalom megszerzésének egyik gátja volt.
Az egyház ellenes támadás elhatározását már az MKP KV 1945. november 22-i ülésén írásban rögzíti a jegyzőkönyv.Rákosi rámutatott: „. óvatosan kell dolgozni és nekünk nagyon meg kell nézni, hogyan és milyen formában támadunk.” Ehhez képest a támadások sohasem az egyház, hanem annak – úgymond – „legreakciósabb” képviselői és intézményei ellen irányulnak, „ezzel oppozícióba kényszerítve magát az egyházat.”
Szklarska Porebában 1947 szeptemberében Révai József a Tájékoztató Iroda alakuló ülésén a magyar „klerikális reakció” felszámolását követelte
 Mindez nem volt lehetséges a hercegprímás “kikapcsolása nélkül”. Ezt az akciót személyesen Rákosi Mátyás irányította (operatív módon is). Először a közvéleményt kellett befolyásolni a napi sajtó és írásos propagandaanyagok, valamint kierőszakolt tüntetések segítségével, amelyeket országszerte filmhíradókon mutattak be. 1948 karácsonyán Rákosi elérkezettnek látta az időt kiadni a letartóztatási parancsot, Ő irányította mindvégig a prímás koncepciós perét is.
A hatalom megszerzésének és megtartásának a diktatúra eszköztárában megkülönböztetett fontosságú hatalmi technika neve: a koncepciós per!

Koncepciós perek
Történelmileg a szovjet hatalmi központ csúcsán jelent meg és „tökéletesedett”.
Ilyen eljárás volt az eszer vezetők pere (1922).(ahol Lunacsarszkíj tartotta a vádbeszédet). Az orosz ortodox egyház megtörését szolgálta a Tyihon pátriárka ellen folytatott per.

1928-ban koncepciós per folyt Donyec – medence bányaüzemének „polgári” vezetői ellen (Sahti - per), A 11 végrehajtott halálos ítélet és a hosszú börtönbüntetések üzenete: A bolsevik rendszer gazdasági fiaskóiért az „osztályellenség” felelős. Az úgynevezett lenini politikai bizottság tagja Buharin, Rikov, Tomszkij és társai koncepciós perében mondtak búcsút a politikai pályának – és az életnek. Az ügyészségek és bíróságok formális működésével politikai rendőrségen a pártvezetés megbízásából új forgatókönyvek születtek arról, hogy miként kell bűnesetek soha meg nem történt tényállításait összeállítani és azzal a közvéleményt, manipulálni.

A koncepciós perek jellegzetességeit – a teljeség igénye nélkül

  • A perek kizárólag a vádlottak beismerésén nyugodtak. A beismerő vallomások jórészt a kínzókamrákban (vagy a kínzásoktól való félelem miatt) születtek, más részük zsarolás vagy megtévesztés eredménye.
  • A perek egy része a nyilvánosság előtt zajlott, ahol a vádlottak teátrális jeleneteket produkáltak, bűnösségüket hangoztatva. Más részük – ahol nem sikerült rábírni a vádlottakat a „förtelmes látványosságra” szigorúan titkos volt. Valójában mindkét formának megvolt a politikai hozadéka. A nyílt tárgyalások a „társadalom meggyőzését” és a külföld félrevezetését szolgálta. A titkos eljárások pedig fokozták a társadalom félelemszintjét. A megtévesztés és a félelemkeltés, mint a terror eszköze összehangoltan működött.
  • A perek – túl a diktátor hatalmának megkérdőjelezhetetlenségnek biztosításán – konkrét politikai célok megvalósítását szolgálják azáltal, hogy a más nézeteket vallókról „igazolja”: nézeteik valójában bűncselekménnyel egyenértékűek, illetőleg, hogy személyükben elve ellenséges elemek.
  • A büntetőeljárás külsőségeinek – gyakran teátrális - alkalmazása mögött teljes mértékben hiányzik a büntetőeljárás lényege: a független bíróság előtt folyó kontradiktórius eljárás, ahol a törvény előtti egyenlőség elve alapján, a vád és a védelem fegyveregyenlőségével, a vád tényállásának keretei között folyó eljárásban, a vád bizonyítási terhével és az ártatlanság vélelmének szem előtt tartásával, a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján születik megalapozott tényállás és ennek megfelelő marasztaló, vagy felmentő ítélet
  • A büntetőjogi felelősség alapja minden jogállamban csak a személyes bűnösség lehet. A politikai célokat büntetőjogi eszközökkel elérni kívánó koncepciós eljárásokban gyakran találkozunk azonban a kollektív felelősség egy sajátos módjával, amikor is a „rossz osztályhelyzetű” vádlott vélelmezett bűnös is.
  • A korszak jogi életének – ha beszélhetünk ilyenről – volt egy másik fogalma, ami meghatározó volt. Ez a pseudo – jog.


 E fogalom alatt értjük azoknak a részben jogi- részben politikai dokumentum formájában megjelent - vagy titkosan kezelt – magatartási szabályok összességét, amelyek a diktatúra érdekében hozott a hatalom- esetenként állami, esetenként párt normatíva formájában, s amelyek felülírták a kihirdetett jogszabályokat.

A legfontosabb magyar egyházi koncepciós perekről szólunk – nem önkényesen válogatva – hanem megkeresve azt a jogi üzenetet, amely az egész társadalomnak szól.
P. Kis Szaléz és társai ellen indított eljárás.P. Kiss Szaléz, és a hozzá kapcsolódó P. Lukács László Pelbárt, és P. Farkas Jozefát ügyében – amelyben pontosan meg nem határozható számú civil személyt is elfogtak – a nyomozást a magyar politikai rendőrség folytatta le, majd a Szövetséges Ellenőrző Bizottságon (SZEB) keresztül szovjet katonai bíróság mondott ki bűnösséget és szabott ki büntetéseket. A büntetéseket a szovjethatóságok hajtották végre. Az Orosz Föderáció 1993.-ban rehabilitációs okmánnyal tanúsította, hogy a szovjet hatóságok által kivégzett P. Kiss Szaléz és az ügyben több kényszermunkára ítélt személy politikai megtorlás áldozata lett.

P. Kiss Szaléz és szerzetestársai egy olyan koholt eljárás áldozatai lettek, amelyben a kommunista párt - a politikai rendőrség segítségével -. Egyszerre támadta az egyházat, a gyöngyösi és hatvani ferences szerzetesek jelentős társadalmi befolyását csökkentendő, és a polgári értékeken alapuló Független Kisgazdapártot.

A manipulált iratokból jól követhető, hogy P, Kiss Szalézt ellenfelei azzal akarták hitelteleníteni, hogy gyónási titkot sértett. Az anyagból kitűnően, nem történt gyónási titoksértés. Az igazolható, hogy nem gyónás keretében tárták fel a fiatalok az általuk elkövetett merényleteket és rendőrség elleni fegyveres támadásokat. P. Kiss Szaléz a fiatalokat nem jelentette fel, hanem megkísérelte saját eszközeivel visszatartani az erőszakos cselekedetektől. Nem rajta múlt, hogy néhány fiatalt a bosszúvágy kerített hatalmába.

P. Károlyi Bernát ferences szerzetes ellen 1945.-től folyamatosan lépett fel az államhatalom a bűnüldözés eszközével. Három eljárást indítottak ellene.

A harmadik per értelmezése a legbonyolultabb. Egyrészt azért, mert itt a koncepciós perek másik – bonyolultabb - típusával állunk szembe, a konstruál koncepciós perrel, másrészt, mert az elérni kívánt politikai cél ennél a pernél összetett.

Koncepciós perek fogalmának meghatározásakor taglalt elemek sorra fellelhetők Károlyi atya perében.
Ezeknek a politikai céloknak alárendelt a tényállás megszerkesztése. Az, hogy a tényállás kitalált több oldalról igazolható:
- Történelmi tény, hogy nem létezett 25 000 felfegyverzett volt katonatisztet tömörítő és „Kecskemét környékén” 100 000 fő támogatását élvező összeesküvés. Sem Szinnay altábornagy összeesküvés élén. Szinnayt az Államvédelmi Osztály (ÁVO) nem is a szóban forgó összeesküvés tárgyában, hanem a csendőrséggel kapcsolatosan hallgatták ki. Ezt támasztja alá, hogy vallomásáról készült jegyzőkönyv nincs az iratoknál. Pedig ez fontos bizonyíték lehetne… Csuthy ezredes – akiről oly sok szó esik s fontos ítéleti ténymegállapítás is szól róla - nem jelenik meg az ügyben sem vádlottként, sem tanúként.
Ma már ismeri a kutatás a magyar kommunista ellenes ellenállás történetét. Ha összeadjuk a legtágabban értelmezett kommunista ellenes ellenállás (tehát nem csak fegyveres szervezkedések) miatt elítéltek számát, az nem éri el az 1200 főt sem.
A jogi abszurdumok egyike az is, amit – a kémkedés megállapíthatósága érdekében – a bíróság a katonai titok fogalmával tett az ítélet. (Nem csak ebben az ügyben).

A bíróság nem kevesebbet állított: – szemben a józanésszel –
 „Az osztályharc nemzetközileg kiszélesedett periódusában a világ két táborra szakadásának idején az imperialista tábor és annak vezető ereje az Északamerikai Egyesült Államok minden eszközt és módot felhasznál arra, hogy a szocializmus felé haladást, a proletárdiktatúra funkcióit betöltő nép demokráciákban megakadályozza és ezért minden eszközt felhasználni igyekszik, hogy a népi demokráciák így konkrétan a magyar népi demokrácia, belső életéről, viszonyairól tájékozódást szerezhessen. Ilyen körülmények között a népi demokratikus állam büntetőügyének rendkívül tág és e szerint tárgyi síkon minden tény megvalósíthatja a» katonai titok «fogalmát.”

Arról szó sem esik, hogy a „titok” fogalmához tartozik a titokká nyilvánítás alaki eljárása.
„Minden tény”, minden, ami egy országban köztudott nyomban „katonai titok” mihelyt „ellenségnek” mondják el. Ez nem csak jogilag őrület, ez maga az őrület.

Károlyi Bernát ügye úgy zárult le tehát a legfelsőbb pártállami hatalom akaratából, hogy Károlyit az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) börtönében most már „törvényesen” el lehessen pusztítani.
Molnár Erik igazságügy-miniszter Rákosi Mátyásnak írt jelentésében az előzetes letartóztatásban lévő egyházi személyek „ügyének elintézésére” tett javaslatot. A 31 egyházi személy közül – köztük más ferences is szerepel – a 31. „Károlyi Bernát ferencrendi szerzetes, aki a pasaréti úti rendház főnöke volt, 15 évi fegyházra ítélték, mert egy nagyszabású kémkedési ügynek volt a terheltje. Korábban is elítélték 7 hónapi börtönre demokráciaellenes izgatás miatt. A Legfelsőbb Bíróság tárgyalja le az ügyet és hagyja helyben az első fokú ítéletet.”

Alia iacta est!
Az egyházi személyek ellen indított büntetőügyek közül a kizárólagos hatalomra törő kommunista párt a Mindszenty József bíboros hercegprímás elleni pert tekintette kulcsfontosságúnak, amelyre azóta készült, hogy Mindszenty József elfoglalta az esztergomi széket.

A Mindszenty – perhez vezető út: a Pócspetri - perés az Actio Catholica (AC) ellen irányuló eljárás. A Michalovits Zsigmond és társai ellen indított per, amelyben 1948. július 23- án hirdetett ítéletet az Olti tanács.

A katolikus egyház ellen indított támadás fő frontpere a Mindszenty – per
A Mindszenty- perben – amely a konstruált koncepciós perek típusához tartozó, terrorper – megjelenik a kommunista rendszer lényege: a társadalom leigázása érdekében, a történelmi finomszerkezetek szétrombolása, a jogrendszer felemésztése. Megjelenik mindaz, amit a történelem kriminalizálásának is mondhatunk, amikor a bűn üldözésre hivatott államhatalom maga válik bűnözővé.

A Mindszenty- per célját és funkcióját tekintve egy nagy ívű folyamat része – kísérlet a legnagyobb magyar történelmi egyház – a római katolikus egyház – meggyengítésére, s távlatilag megsemmisítésére.

Jogi kérdésben a Mindszenty – perben a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) – Jankó Péter tanácselnök elnöklete alatt – nyíltan megfogalmazta a jogellenes magatartás nélküli bünetőjogi bűnösség tételét, ami a büntetőjog halálát jelentette: „Tűrhetetlen volna, hogy a demokratikus haladást biztosító államrendet és államformát reakciós erők szervezkedése akár jogellenesnek nem minősíthető eszközökkel is veszélyeztesse”

Ideológiailag – ez a kommunista pártban, amely a hatalomban való megjelenésének első percétől fogva a legtürelmetlenebb vallásként viselkedett (Nyikolaj Bergyajev) frontális támadást jelentett az istenhit ellen, a marxizmus – leninizmus kizárólagosságának elérése érdekében, ha tetszik az ateizmus „államvallássá” tételének egyik állomása. Ez egyben fenyegetés a nem katolikus istenhívő emberek felé is, egyfajta lecke az állami akarat mindenhatóságának elfogadására.

A per társadalmi céljait kutatva látnunk világosan kitűnik – s ez forrásszerűen is igazolható a per előkészítésének anyagából:

  • az egyház felszámolása érdekében az egyházkormányzat állami ellenőrzés alá vonása;
  • az ország lakosságának többségét kitevő birtokok parasztság földtől való megfosztása és integrálása a diktatúra kiszolgáltatottjainak tömegébe;
  • a vallásos állampolgárok kiszorítása az érvényesülés minden területéről.

Mindez része a magyar civil társadalom szétzúzásának, nincstelenné – ez által kiszolgáltatottá – tételének.

Az egzisztenciájában és emberi jogaiban védtelen társadalom ezáltal az általános szolgaelvűség állapotába kerülhetett, amely a permanens félelem fenntartásával uralható.
Alig zárult be a börtönajtó a hercegprímás mögött 1950. augusztus 3-án aláírták az okmányt, amelyet a hatalom kikényszerített, s amelyet „megállapodásnak” nevezett el az állam és a katolikus egyház között. Szeptember 7-én pedig megjelent az 1950. évi XXXIV. tvr. a szerzetesrendek feloszlatásáról. Ezzel az 1947. évi XXXII. tc.- ben foglalt, a felekezetek teljes egyenjogúságáról alkotott törvény valójában a felekezetek egyenlő leigázását jelentette.

Az egyház elleni újabb akciósorozatot Farkas Mihály 1950. szeptember elején „az új harci szakasz” bejelentéssel indította el. Révai József 1951. április 14-én a „klerikális reakció, mint az imperializmus legfontosabb ügynöke” megjelöléssel tartott beszédet.
1951. május 4-én az MDP Titkársága ülésén „megtervezték” a Grősz pert, amelyet a Szabad Nép 1951. április 13.-i támadásával kezdtek el.

A Titkárság megvitatta miként lehet „egyik vagy másik püspökre fő tüzet irányítani (Elsősorban Grőszre, Péterire (sic!) és Shvoyra , utánuk Hamvasra és Papra )”. Elhatározták a „pálosok elleni per előkészítését” is. A forrás ezt követően így folytatódik. „A per vádlottjait» amalgán« (sic!) módszerrel kell kiválogatni: a pálosokon kívül vádlott legyen a ciszter rendfőnök és néhány püspök, akik ellen komoly bizonyítékaink vannak.

A/ A per politikai vonala a következő legyen: A vádlott pálos szerzetes gyilkosságainak elkövetésénél szövetkezett a népi demokrácia esküdt ellenségeivel, ellenforradalmi szervezetet épített ki, és ebben a munkájában támaszkodott nemcsak saját rendjére, hanem az egész klerikális reakcióra, beleértve a püspöki kart.

B/ A pernek bizonyítani kell, hogy a vádlott püspökök a régi rend vissza-állítását akarják, esküdt ellenségei a népi demokráciának, illegálisan dolgoznak ellene, megszegik törvényeinket, kémkednek, valutaüzletet kötnek stb. Ezek a püspökök csalárdul írták alá az állammal kötött egyezményt, egy pillanatig sem gondoltak az egyezmény becsületes betartására, nem lehet tehát rájuk bízni az egyezmény betartásáról való gondoskodást sem.
Nem sokkal ezután 1951. május 15-én felállították az Állami Egyházügyi Hivatalt az egyházkormányzat átvételére.

A Grősz perben ítéletet hozó Olti Vilmos majd másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Jankó tanácsa olyan megállapításokat tett, amelyek a további perekre is kihatással voltak.

Mester Margit az UNUM nővérek rendalapítója ellen indított koncepciós per – a diktatúra pseudo -jogának tipikus érvényesülési területe.

Mester Margit és társai „bűne” abban jelentkezett, hogy a szerzetesrendek feloszlatása után többen közösen béreltek lakást, hitéleti tevékenységüket is közösen folytatták.
Az Alkotmányban kihirdetett szabadságjogokat azonban teljes mértékben felülírta a pszeudo- jog, amely a vallásszabadságot vallásüldözéssel váltotta fel.

A perben olvashatjuk a megszokott - ÁVH által készített - „vallomásokat”:
„Vallomásomat összegezve beismerem, hogy a népi demokrácia ellenes beállítottságomnál fogva ellenségesen viszonyultam a népi demokráciához, igyekeztem annak fejlődését és erősödését meggátolni. Éppen azért a lakosság körében lázítottam, hazug propagandát terjesztettem, hogy elégedetlenséget keltsek a dolgozók körében.”

A bíróság előtt tett vallomás e mondata, bizonnyal Mester Margit sajátja:
„Ezeken az összejöveteleken hitet tettünk amellett, hogy a szerzetesi fogadalmat továbbra is megtartjuk és egymást anyagilag is segítjük.”

S a pseudo- jog sajátos megjelenése az ítéletben: „a Grősz - per adatai megvilágították a szerzetesrendek szerepét..” amely nem más, mint a népi demokrácia megdöntése. Íme, egy megdönthetetlen vélelem, amely végigfut valamennyi ügyön, amelyben szerzetesek a vádlottak.

Az „újhatvani lázadás” ügyében – ahol a hívek nem akarták, hogy a hatóságok elhurcolják lelkipásztoraikat és körülvették a templomot és a rendházat - nem az a kiemelendő amilyen brutalitással az járt el ÁVH, de még az sem, hogy milyen valótlanságokat vertek ki a tanúkból, hanem Rákosi keze írásával érhető tetten a hatóságoknak adott utasítás, hamis bizonyítékok koholására :
 „Gerő, Farkas, Révai visszavárólag. Lássa Péter e. feltétlenül gondoskodni kell róla, hogy a szerzetesekre kompromittáló tények s anyagok (irattár, Horthy – Hitler képek, fasiszta könyvek, nyilas és horogkeresztek + dorbézolások és élelmiszerhalmozások adatai, sem a régi sem az új akcióknál el ne kallódjanak.”
A vádirat egy mondata: „… bandita Rajk László” vallomásából kitűnik egy nagy nyugati és vatikáni összeesküvés.

A per lefolytatása már a színjáték kategóriájába tartozik
Bár a mai előadásom a katolikus egyház ellen indult eljárásokról szól, nem lehet nem megemlíteni a protestáns vallási vezetőkkel szemben indított eljárásokat. Ordass Lajos evangélikus püspök, vagy Ravasz László református püspök esetében lefolytatott eljárások mindezt meggyőzően igazolják.
Ezek célja semmivel sem különbözött a katolikusok ellen indított eljárásoktól.

Az 1956-os forradalom egy pillanatra megállította az egyházüldözés hullámát, de a forradalom leverését követően a hatalom nyomban visszatért „a Lenini útra”.
Ezt legmagasabb szinten a diktatúra első embere Kádár János fogalmazta meg:
„Vannak azért nekünk is szerveink, például a BM is harcol (..) Meg kell érteni, hogy mik a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk, mert nálunk nem klerikális, tehát papi uralom van, hanem munkás – paraszt uralom.”
Ennek gyakorlati megvalósulása 1957 márciusára 57 papot vettek őrizetbe, s ez a szám az év végére további 25 fővel emelkedett.

A rendszer nyílt gyilkosságoktól sem riadt vissza. A hitoktatásnak és az ifjúság vallásos nevelésének megakadályozására a hatalom a gyilkosságoktól sem riad vissza. Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébános és Brenner János rábakethelyi kápán bestiális módon történő meggyilkolása.

Amikor megjelenik 1958-ban a politikai rendőrség szótárban a támadólagos elhárítás , újabb provokációk sorozata és bomlasztási hullám csap le az egyházra.

Másik kulcsszó: a bomlasztás.
Szekuli Pál meggyilkolása és plébánosa dr. Miklós Józsefperbefogásának a helyi egyházközösség szétbomlasztása és lehetőség szerint az MSZMP felé történő „átirányítása” volt. (az ügyet tárgyaló Dr. Csiki Ottó bírói és emberi tisztessége futtatta zátonyra). Ez azonban nem változtatott azon a tételen: „A párt tömegkapcsolatainak szélesítése szempontjából, a klérus maga összességében ás perspektívájában kibékíthetetlen ellenséges erők kategóriáját képez.”

A 60-as évek

A ’60-as évektől a konszolidálódott kádári diktatúra az ÁEH – t a titkosszolgálat rezidentúrájává építette ki s közben nagyralátó terveket szőtt az 1962. október 11. – re összehívott II. Vatikáni Zsinat (1952 – 1965) befolyásolására és a világegyház szétdarabolására.Ez a nagyralátó terv ugyan halva született, de belföldön a diktatúra szorítása mit sem engedett.

Ezt tükrözi a titkos nyomozások sokasága továbbá, hogy 1960 novembere és 1961 februárja között 800 személyt vettek őrizetbe (közülük 85 került előzetes letartóztatásba 22 pap, 25 volt szerzetes, 38 világi hívő, s körülük 76 főt ítéltek el 1-12 év közötti szabadságvesztésre.

Az egyházi személyek és az egyházat támogató civilek elleni titkosszolgálati dossziék közül a „Fekete hollók” a „Missió”

Az egyháziaknak különösen azt rótta fel a diktatúra, hogy az ifjúsággal foglalkozva keresztény – vezetésre alkalmas – elit kinevelésén fáradoznak. Ez volt az alapja a szegedi Katona Nándor , Csizmazia Rezsőés Havass Gézaelleni pereknek épp úgy, mint a három un. Regnum Marianum perek. Utóbbiakat „Békétlenek”, „Bigottak”, „Ellenállók” – bonyodalmas titkos nyomozásainak menetét sem tudjuk itt kifejteni.

A „bűnüket” így fogalmazta meg a politikai rendőrség: „Tevékenységükre a korábban kidolgozott regnumi törvények további folytatása jellemző, főleg fiatal értelmiségiek elvonása a tömegszervezetektől, majd azok népi demokráciánk elleni nevelése”- állapította meg egy 1967. december 4.-én kelt Intézkedési terv.

Ugyancsak az egyházüldözés körébe tarozik, azaz eljárás, amelyet a szegedi egyetem néprajzprofesszora

Bálint Sándor ellen folytattak ügynökök hadának segítségével – bevetve ellene saját ügyvédjét – dr. Kormányos Istvánt -, aki „Mannlicher” majd „Mauser” fedőnéven jelentett és manipulálta „védencét”, s mellesleg Bálint professzor régi barátja volt.
A Bálint ügyben végül nem egyházi vagy vallásos tevékenység miatt mondták ki a professzor bűnösségét, hanem izgatás miatt, mert nyugaton megjelent folyóiratokat adott kölcsön elolvasásra barátainak.

Ez azonban nem változtat azon a lényegen, hogy Bálint Sándort katolikus meggyőződése miatt vonta eljárás alá a diktatúra, csupán – a professzor nemzetközi tekintélye miatt- „öltöztette” a pert más köntösbe.
A 60-as évek végén folyt még egy jelentős per, amelyben Lénárd Ödön és Tímár Ágnes nővér szerepelt, és amit ugyancsak összeesküvés és kémkedés jogi formulásába fogalmaztak meg.

Az idő előrehaladtával azonban a „lenini út” a végéhez közeledett, s az MSZMP KB 1989-re kénytelen volt szembe nézni mindazzal, ami egyházpolitika címén történt Magyarországon.
: [az MSZMP] „Megszüntette a vallásos érzületűeket sértő, leegyszerűsítő ateista propaganda vadhajtásait, oldotta a vallásossággal szembeni politikai bizalmatlanságot.”

Beismeri a KB: „Az egyházpolitikában elért eredmények ellenére nem sikerült mindenben meghaladni a múlt hibáit „..Nem tagadhatók a vallásos meggyőződés miatt, politikai indíttatású hátrányos megkülönböztetés egyes esetei sem, amelyek gyakran súlyos lelkiismereti konfliktushoz vezettek..A nyolcvanas évek elejétől az egyházak tömegbefolyása, a vallásosság növekedett. Különösen a fiatalok és az értelmiség körében fokozódott a vallás iránti érdeklődés és a vallásosság is.” (Kiemelés tőlem K. F.)

Jegyzetek:
 Vö.: Kecskés Pál: A bölcselet története. (Bp., 1981.) p. 407–428.
 Friedrich Engels: Anti - Dühring, Dühring úr forradalmasítja a tudományt (Bp., 1963) p. 310.
Bergyajev, Nyikolaj Alexandrovics (1874-1948) Orosz filozófus. Filozófiai pályáját mint marxista kezdte, de egy idő múlva az istenkeresők csoportjához csatlakozott. 1922-ben ezért emigrálni volt kénytelen. Párizsban telepedett le. A későbbiekben a francia idealista, majd egzisztencialista filozófiával állt szoros kapcsolatban.
Bergyajev: A kommunizmus igazságai és hazugságai Kairosz Bp. p. 43.
Vö.: Törvénytelen Szocializmus - szerzők: Balogh Margit, Botos János, Habuda Miklós, Izsák Lajos, Markó György, Svéd László, Szomszéd Imre, Vértes Róbert, Szakács Sándor, Zinner Tibor, szer.: Révai ValériaBp., 1991. (a továbbiakban: T.Sz.) p. 15-46.
 Akik abszolút többséggel is rendelkeztek!
Vorosilov, Kliment Jefremovics (1881-1969) a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke.
 1946. május 20.-án a Független Kisgazda Párt Politikai Bizottsága határozatban követelte az államhatalmi, államigazgatási és rendőrségi szervek vezető állásainak a választási eredményekhez igazodó “arányosítását" – eredménytelenül.
 Mindszenty József: Emlékirataim (Első megjelenés 1974 Frankfurt/M,Berlin,Wien A továbbiakban: EmlékirataimAz oldalszámok az Apostoli Szentszék könyvkiadó Budapest 1989 kiadásra utalnak.) p.79.
 Politikai osztályát Tömpe András vezette. Vö.: Cseh Gergő Bendegúz: A magyarországi állambiztonsági szervek intézménytörténeti vázlata 1945 -1990. in: Trezor 1 - a Történeti Hivatal évkönyve 1999. p.73-90.
 Révai József [Léderer József] (1898. okt.12 Budapest – 1959. aug. 4.Kommunista politikus. Középiskolás korában csatlakozott a Galilei Körhöz. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Berlinben folytatta. 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) egyik alapítója és a Vörös Újság belső munkatársa. A kommün bukása után emigrált. Az illegális KMP Központi Bizottságának (KB) póttagja, majd tagja (1926-1930). 1930-ban Magyarországra küldték, itt 3 és fél év börtönre ítélték.1934-1937 között Moszkvában a kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága (Komintern VB), a II. világháború alatt a moszkvai Kossuth rádióban munkatársa. 1944-ben a Vörös Hadsereggel tért vissza Magyarországra. 1944-1956 között a Magyar Kommunista párt (MKP) majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségében (KV),1945 -1946, majd 1948 -1953 között a titkárság tagja.1953 júniusában és 1956 júliustól októberig a Politikai Bizottság (PB) tagja. A párt legfőbb ideológusa, a hatalomátvétel után a kulturális élet irányítója. 1949. júniustól -1953. júliusig népművelési miniszter. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1949).
 1945. július 22.
 PI. A. KV. 83. F. Jegyzőkönyv.
 Vö.: Szabad Nép 1948. október 6., 19., november 10., 14., 16., december 21.
 Vö.: Gergely Jenő: A katolikus egyház Magyarországon 1944 –1971. (Bp., 1985.)
 A tüntetésekre kivezényelték az egyházi iskolák tanulóit és tanárait. A püspöki székhelyeken a püspöki palota előtt tartották a tüntetéseket. A tüntetésekre „csasztuskákat” írtak, amelyet skandálni kellett a résztvevőknek. A székesfehérvári tüntetés résztvevőjének beszámolója szerint „Vesszen Mindszenty – Amerika fizeti. Vegye le a palástot – hagyja el az országot. Reakciós, nem magyar – megint háborút akar”. Valamint: „Czapik érsek legyen esze – amit ígért most tartsa be.”
 Vö.: Kahler Frigyes: A főcsapás iránya Esztergom - Mindszenty bíboros pere (Don Bosco 1999)
Eszer: orosz rövidítés Szocialiszti Revoljucionyeri – szociálforradalmárok. 1890-től kibontakozó mozgalom, 1901- ben Berlinben párttá szerveződött. Legfőbb céljaik: a föld társadalmasítása és az állam föderálissá alakítása. Számos merényletet szerveztek a cári kormányzat ellen. Az 1917. februári forradalom után a kormány-koalíció tagjai. Az alkotmányozó nemzetgyűlésben 410 képviselőjük volt a 175 bolsevikkal szemben.
„Vandervelde, Posenfeld és Theodor Liebknecht elvtársakat”, akik ellen Moszkvában nagy tömegtüntetést rendeztek a bolsevikvezetők, ezzel fokozták az eszerek elleni gyűlölet – hadjáratot.
Lunacsarszkíj, Anatolij Vasziljevics (1875. nov.23 Poltava – 1933. dec.26 Menton Franciaország) Orosz újságíró, teoretikus, politikus. 1895-től az Oroszországi Szociáldemokrata Párt tagja. 1899-ben letartóztatták, száműzik. 1907-ben emigrált, Lenin környezetéhez tartozott. 1917-es bolsevik hatalomátvétel után művelődésügyi népbiztos. 1929-ben Sztálinnal konfliktusba került és lemondott. A kommunista párt Központi Bizottsága mellett működő tudományos bizottság elnöke lett, majd 1933-ban spanyolországi nagykövet. Útban állomáshelyére halt meg.
Tyihon, Vaszilij, Ivanovics Belavin (1865. dec.31 Toporec – 1925. ápr.7. Moszkva) orosz pátriárka. Teológiai akadémiát végzett. 1891-ben tett szerzetesi fogadalmat. 1897-től lublini püspök, 1905-től a New-Yorkban az Észak- amerikai orosz ortodox egyház püspöke. 1917.augusztustól moszkvaimetropolita. Novemberben kezdeményezte a Szent Szinódus összehívását és megválasztják az orosz ortodox egyház pátriárkájává. Szembe száll az 1918. januárban életbelépett rendelettel, amely az egyházat az államtól elválasztja, elítélte a breszt-litovszki békét. Felrója a Népbiztosok Tanácsának bűneit, a híveket ellenállásra szólította fel. A polgárháborúban semleges maradt. 1921-ben az egyházi javak államosítása ellen tiltakozott, s ezért internálták. 1922-ben az „Élő Egyház” mozgalom – amelyet a bolsevikok hoztak létre és szítottak egyházszakadást idézett elő. Tyihon pátriárkát elítélték, megfosztották minden egyházi tisztségétől, majd a rendszert támogató nyilatkozatra kényszerítették. A rendszerváltozás után az orosz ortodox egyház szetté avatta.
Buharin, Nyikolaj Ivanovics (1888.okt.9 Moszkva – 1938.márc 25 Moszkva) szovjet politikus, marxista teoretikus. 1900-től az oroszországi szociáldemokrata párt tagja, kezdettől a bolsevik frakcióhoz tartozott. 1908-ban a moszkvai pártbizottság tagja, 1909-ben letartóztatták. 1911-ben emigrált, 1917-ig New Yorkban a Novij Mír munkatársa. A bolsevik hatalomátvétel után Péterváron a Pravda szerkesztője 1929-ig. A kommunista párt egyik fő ideológusa. 1919-től a Politikai Bizottság póttagja, 1924-től rendes tag. Lenin halála után Sztálin oldalán állt. 1916-1929 között a kommunista internacionálé Végrehajtó Bizottságának elnöke. 1928-ban a parasztgazdaságot védő nyilatkozataival szembe került Sztálinnal. Többszörös önbírálat után 1937. februárjában letartóztatták, és koncepciós perben kivégezték 1988 -ban rehabilitálták.
Rikov, Alekszej Ivanovics (1881. febr. 25 Szaratov – 1938.márc.14.Moszkva) 1899- től tagja a szociáldemokrata pártnak, 1905- től a bolsevik KB tagja.1902-től illegalitásban, majd szibériai száműzetésben élt. 1917. februári forradalommal szabadul, a bolsevik hatom átvétel után belügyi népbiztos. 1919 -1929 között a PB tagja. Sztálin politikai támogatója az un. leningrádi ellenzék felszámolásában.1928-tól a Buharin vezette „jobboldali ellenzék” jelentős tagja.1930-ban nyilvános önkritikát gyakorolt. 1930-0936 között postaügyi népbiztos.1937 februárjában letartóztatták és kivégezték. 1988-ban rehabilitálták.
Tomszkij polgári nevén Mihail Pavlovics Jefimov (1880. okt.31 Szentpétervár – 1936. aug. 23. Bolsevo) Gyári munkás, szovjet politikus. 1904-ben lépett be az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba. Száműzetésben él Szibérián 1909-től. 1917-ben a februári forradalom után térhet vissza. Az októberi hatalomátvétel során a szakszervezet fegyveres mozgósításában vett részt. 1918 novembertől a Szakszervezetek Összoroszországi Központi Tanácsának elnöke, 1920-tól a nemzetközi Szakszervezeti Tanács főtitkára.. 1919-től KB, 1922-től PB tag. 1922-től az új gazdaságpolitika kérdésiben szembe került Trockijjal és Sztálinnal. Az un. Jobboldali ellenzék tagja lett.1936 -ban az első nagy koncepciós perben többször felmerült a neve, ezért öngyilkos lett.
„Mindennek az irrealitását fokozta a vádlottak viselkedése… mindazok a szerencsétlenek, akik reflektorfénybe kerültek buzgón hamut szórtak a fejükre, fennhangon meggyónták bűneiket, sátáni ivadékoknak nevezték magukat, és de profundis dicsőítették a Supermant, akinek a lába porba tiporta őket.” (Deutscher. p.362) Mi szüksége volt Sztálinnak erre „a förtelmes látványosságra”?- teszi fel a kérdést Deutscher. A válasz, hogy ti. Sztálin meg akart semmisíteni mindenkit, akiben „egy új kormány lehetősége rejlett”, bizonnyal igaz, de csak az igazság egy része.
Davise amerikai nagykövet megnyugtató jelentéseket küldött hazájába.(Jelentései Magyarországon 1946-ban jelentek meg) - szerinte a perek megalapozottak és korrektek voltáról.

Kiss László Szaléz (1904. júl. 27., Szeged–1946. dec. 10., Sopronkőhida): pap, ferences szerzetes. 1920. okt. 3-án lépett a kapisztránus rendtartományba. Egerben a cisztereknél (1922–1924), majd a pécsi jezsuitáknál (1924–1926) klerikus növendék. Örök fogadalmat tett, és szubdiakonussá szentelték 1928. júl. 28-án. 1926–1928 között Gyöngyösön örök fogadalmas klerikus növendék. Diakónus (1927. jún. 23), majd pappá szentelik (1928. szept. 2.). Első állomáshelye a pécsi Collegium Seraphinum (1929. jún. 23). 1924-től a jászberényi stúdiumházban oktatott filozófiát, majd a salgótarjáni rendházba helyezték (1936). 1937 szeptemberében az USA-ban misszionárius és New Brunswickban plébános. 1942-ben hazatér és a debreceni rendház lakója, majd 1944 júniusától Gyöngyösön klerikus magiszter és teológiai tanár. 1944 novemberétől a FKgP Független Ifjúság szervezte országos választmányának tagja. 1945 márciusában megszervezte a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget (KEDIM). Szovjet katonák meggyilkolásának és fegyveres összeesküvés vezetésének vádjával 1946. júl. 12-én letartóztatták, és 1946. dec. 10-én a szovjet hadbíróság ítélete alapján kivégezték. A szovjet hatóságok 1993. máj. 25-én rehabilitálták.
Kiss Szaléz neve több helyen Kis formában szerepel.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára két vizsgálati dossziéban összesen 661 oldalt őriz (ÁBTL 3.1.9. V-113398/1 és ÁBTL 3.1.9. V-113398/1 szám alatt).
Lukács Pelbárt László (1916. febr. 18., Valpó–1948. ápr. 18., Medvezsugoszk): ferences rendi áldozópap. 1936. aug. 29-én lépett a kapisztránus rendtartományba, 1941. máj. 3-án tett ünnepélyes fogadalmat. 1942. június 21-én szentelték pappá. Jászberényben helyettes újoncmester (1943). 1946-tól Hatvanban, a polgári iskolában hittanár. 1946. április 18-án a KATPOL letartóztatta, majd a szovjet hadbíróság 10 év kényszermunkára ítélte. Egyes adatok szerint tbc-ben, mások szerint gégerákban halt meg a kényszermunkatáborban.
Farkas Imre Jozafát (1913. máj. 3. Budapest–1961. márc. 31., Budapest): 1929-ben lépett a Kapisztrán Jánosról elnevezett rendtartománya. Egyszerű fogadalmát 1930. aug. 29-én, az ünnepélyes fogadalmat 1934. jún. 4-én tette le. 1937. jún. 27-én szentelték pappá. 1943-tól a hatvani rendházban működött. A P. Kiss Szaléz- ügyben letartóztatták. 1948-ban – már szabad emberként – a kecskeméti rendház tagja.

Károlyi /Krausz/ Ádám Bernát (1892. jún. 19., Almáskamarás – 1954. márc. 12., Budapest): OMF, misszionárius, a kínai ferences misszió főnöke. 1907-ben lépett a kapisztránus rendtartományba. 1913. jún. 22-én tett fogadalmat, és 1915. jan. 25-én szentelték pappá. Baján kollégiumi prefektus, hitszónok. 1917–18 között tábori lelkész, majd különböző városokban hitoktató (1919–1928). 1919. szept. 15-én Kínába indult Kecskemétről. 1930-ban letette első kínai vizsgáját. Sikeres missziós tevékenységet folytatott, de betegsége miatt 1938-ban hazarendelték felettesei. Vácott a Kapisztrán Nyomda igazgatója lett, majd Budapesten a Pasaréti úti rendház helyettes főnöke. 1941-ben ismét Kecskemétre helyezik, ahol 1945-től házfőnök. 1946-ban izgatásért 7 hónapra ítélték. 1947-ben újra Budapesten, Pasaréten házfőnök. 1949-ben letartóztatták, és 1950. dec. 29-én kémkedés és hazaárulás vádjával 15 évre ítélték. Rabkórházban halt meg.
B.XLI. 3051/1950 sz. Fővárosi Büntető Bíróság – Károlyi Bernát és 10 társa ügye I. r. Károlyi
Bernát védője (meghatalmazott) dr. Szelecsényi Andor. II. r. Csorba Béla (1914) védője dr. Fischer Egon (megh.). III. r. Krasznay Béla (1894) védője dr. Kemény Győző (megh.). IV. r. Berthy János (1889) védője dr. Vicián Károly (megh.). V. r. Ongjerth Richárd (1895) védője dr. Gaszt István (megh.). VI. r. Légrádi József (1914) védője dr. Farkas Endre (megh.). VII. r. dr. Goll Andrásné Frick Jolán (1896) védője dr. Simon András (megh.). VIII. r. özv. Nagy Gáborné Csorba Sára (1917) védője dr. Fischer Egon (megh.). IX. r. dr. Molnár Gyula (1910) védője dr. Geszt István (megh.). X. r. dr. Virai Károly (1905) védője dr.Varanai István (kirendelt). XI. r. Radványi Tibor (1916) védője dr.Varanai István (megh.).
 A budapesti államügyészség vádirata 1950. áü. 31409/3 sz. alatt – 1950. márc. 28. A vádiratot dr. Alapy Gyula az államügyészség elnöke és dr. Avar Jenő államügyész írta alá.
Alapy Gyula (1911–1972) 1941-ben a Gyulai Járásbíróságon kezdte „magyarországi” jogi pályafutását, 1945-ben Győrött népügyész, a helyi népügyészség vezetője. 1948. június 28. és 1956 májusa között a Budapesti Államügyészség vezetője. Felmentése után megbízták az Országos Kriminalisztikai Intézet megszervezésével. Ezt hagyta félbe, miután a kormány visszavonta megbízását, 1957. december 3-án. A legkiemelkedőbb törvénysértő perekben képviselte a vádat. A Magyar Villamos Művek Tröszt jogi osztályának jogtanácsosa lett, felmérte helyzetét – amint fogalmazta – „nem vagyok kirakatba való”.
Avar Jenő (1916–2004): 1939-től vármegyei aljegyző. Esztergomban, Sopronban népügyész 1945 júniusától, majd Budapesten 1947-től. A Budapesti Államügyészségen 1949 júliusa és 1954. június 15. között, majd ezt követően a Legfőbb Ügyészségen dolgozott. A fővárosi főügyész helyettese volt 1955. október 1. és 1956. december 5. között. Ismét a Legfőbb Ügyészségen teljesített szolgálatot 1958. január 12-éig. Innen visszahelyezték ugyancsak főügyész-helyettesnek a Fővárosi Főügyészséghez, állását 1962. szeptember 15-ig töltötte be. A törvénysértő perekben való részvétele miatt eltávolították, az Országos Kriminalisztikai Intézetben csoportvezetőként dolgozott nyugállományba vonulásáig, 1977. június 30-ig.
Molnár Erik (1894. dec. 6. Újvidék–1966. aug. 6., Budapest): jogász, történész, kommunista politikus. 1944. dec. 22.–1948. szept. 26. között különböző miniszteri tárcákat vezetett. 1948. szept. 10-től 1949. szept. 26-ig nagykövet volt a Szovjetunióban. Igazságügy-miniszter 1950. júl. 17.–1952. nov. 14., valamint 1953. okt. 30.–1956. okt. 31. között. 1953. júl. 24-től 1954. okt. 30.-ig a Legfelsőbb Bíróság elnöke. 1956-ot követően – 1966-ig – az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója.
Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez (továbbiakban: Iratok) 3. Szerk.: Horváth Ibolya, Solt Pál, Szabó Győző, Zanathy János, Zinner Tibor. p. 322–324. 1950. nov.16.
Vö.: Szakács Sándor – Zinner Tibor: A háború „megváltozott természete” Adatok és adalékok, tények összefüggések 1944 – 1948 Bp. 1997 p.381 – 387.A Budapesti Népbíróság Nb.XII.3269/1948 sz. ügyében a perújítási nyomozásban tisztázódott (Legfőbb Ügyészség Nyom.19060/1989, hogy baleset és nem gyilkosság történt. .
Szakács - Zinner: A háború ..387-389. Vö. még: Lénárd Ödön: Erő az erőtlenségben Márton Áron kiadó Bp.1994 és Lénárd Ödön – Tímár Ágnes – Szabó Gyula – Soós Viktor Attila: Utak és útvesztők Kairosz Bp. 2006
Gergely Jenő – Izsák Lajos: A Mindszenty - per (Bp.1989), Kahler Frigyes: A főcsapás iránya: Esztergom – Mindszenty bíboros pere (Don Bosco 1998), Gergely Jenő: A Mindszenty per Kossuth kiadó Bp. 2001
 Jankó Péter dr. (1907. aug. 20. Pápa - 1955. szept. 15 Budapest) bírói pályáját Budapesti Népbíróságon kezdte (1945. máj. 9. – 1948. jan.28.). 1946. febr.13-tól a Budapesti Népbíróság másodelnöke. Több nagy horderejű koncepciós perben járt el (Testvéri Magyar közösség, Kovács Béla – ügy stb.). Már a NOT – nál tárgyalt, de a Rajk –per tárgyalására visszament as Budapesti Népbírósághoz. 1949-nov. 2-től a Legfelsőbb Bíróság bírája. 1950-okt. 16-tól másodelnökként (elnök hiányában) – haláláig – irányította a Legfelsőbb Bíróságot. Önkezével vetett végett életének.
NOT. I. 1687/1949/22
Pétery József [Petró József] (1890 – 1967) egri egyházmegyés pap. 1942-1967 között a váci egyházmegye püspöke. A politikai rendőrség 1953. -tól haláláig házi őrizetben tartotta Hejcén.
Shvoy Lajos (1879. márc. 9. Budapest – 1968. jan.21. Székesfehérvár) 1901. júl 13-án szentelték pappá Esztergomban. Hittanár Budapesten. A Regnum Marianum templom plébánosa.1927.-től székesfehérvári püspök .1944-ben a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidán Mindszenty rabtársa. A kommunista diktatúra alatt sem hajlott kompromisszumokra.
Hamvas Endre (1890. febr.27 Piszke – 1970. ápr.3. Kalocsa) Az Esztergomban végzett gimnáziumi évek (1901-1909) után Bécsben folytatta egyetemi tanulmányait a teológiai karon, mint a Pázmáneum növendéke. 1913-ban pappá szentelték Segédlelkész Naszvadon, majd 1916. szeptemberétől intézeti lelkész a Notre Dame de Sion leánynevelő intézetben (Budapest). 1928. szeptemberétől teológiai tanár (morális) és spirituális az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben. 1930. szeptemberétől érseki titkár és szentszéki jegyző. 1931-ben XI. Pius pápa pápai kamarás címmel tüntette ki. 1936-ban protonotárius kanonokká és irodaigazgatóvá nevezte ki, majd 1940. július 1- től budapesti érseki helynök. 1944. március 7-én XII. Pius pápa csanádi püspökké nevezte ki- Serédi Jusztinián hercegprímás március 25-én szentelte püspökké. Püspökként elítélte a zsidók üldözését. 1951 és 1956 között az esztergomi főegyházmegye apostoli adminisztrátora. 1961- 1968-ig a püspökkari konferencia elnöke. Grősz József kalocsai érsek halála után 1964. szept. 15-től VI. Pál pápa kalocsai érsekké nevezte ki. Az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának elnöke és az Opus Pacis díszelnöke. 1969. januárjában vonult nyugalomba
Papp Kálmán (1886. febr. 28. Sopron – 1966. júl. 28 Sopron) Gimnáziumi tanulmányait Sopronban és Győrben végezte. A győri szeminárium elvégzése után1908. jún.29-én szentelték pappá. Kápláni ideje alatt hittanár Győrben (1912), majd tábori lelkész (1914) a háború végéig, amikor is újból a győri hittanári tisztséget töltötte be. 1920-tól plébános. 1925-től soproni plébániát és kanonoki tisztet kapott. 1925- ben megkapta a címzetes poki préposti rangot is. Kerületi esperes és tanfelügyelő (1916). 1933- ban XI. Pius pápaprelátussá nevezte ki. Püspöki kinevezést XII. Piustól kapott (1946. máj. 3.)
B.III. 001250/1951/2 sz. jegyzőkönyv. p.2.
1950. jún. 19. MOL. M-KS-276-65 őe. Rákosi-titkárság iratai. p. 68–69.
Ordass Lajos [Wolf Lajos] (1901. febr. 6. Torzsa – 1978. aug.14. Budapest) evangélikus püspök. 1924-ben avatták lelkésszé. 1931 -1941 között Cegléden, majd Kelenföldön lelkész. 1939- ben a Bányai Egyházkerület lelkészegyesület elnöke. Részt vett az üldözött zsidók mentésében. 1945 augusztusában a Bányai Egyházkerület püspöke lett. Tiltakozott az iskolák államosítása ellen. 1948 szeptemberében letartóztatták és koncepciós perben 2 évi szabadságvesztésre, ítélték. 1950-ben állami nyomásra az egyházi fegyelmi bizottság megfosztotta püspöki tisztségétől. 1956. október 31-én a Déli Egyházkerület püspöke. 1958 júniusában eltávolították. Visszavonult a közélettől. 1990 –ben és 1995-ben teljes jogi egy egyházjogi rehabilitációban részült. Vö.még: Szakács – Zinner: A háború…p.422-424
Ravasz László (1882. szept.29 Bánffyhunyad – 1975. aug. 6. Budapest) református püspök. Kolozsváron és Berlinben tanult teológiát és bölcsészetet. A Kolozsvári Teológiai Akadémia tanára (1909-1921) Budapesten a Kálvin téri egyházközség lelkésze (1921-től) és a Dunamelléki Református egyházkerület püspöke. Felsőházi tag (1927 – 1944). Fellépett az un. 3. zsidótörvény ellen. 1944-től az üldözött zsidók védelmére tett intézkedéseket. Több református lap szerkesztője és számos írás szerzője. 1948. április 30.—án az államhatalom lemondatja püspöki tisztségéről. 1956. nov. 1-én átveszi a Dunamelléki Egyházkerület püspökségét, 1957-ben visszavonulásra kényszerítették. A Magyar Tudományos Akadémia tagja (1925 -1949), az Akadémia másodelnöke (1937 – 1940). Akadémiai tagságát 1989-ben visszaállították.
 MOL SZT XIX. A-21-s.3.d.
Szántó Konrád: Az 1956.-os forradalom és a katolikus egyház. Miskolc Szt. Maximilián 1993 p.134-142.
Kenyeres Lajos (1908-1957) tiszavárkonyi plébánost 1957, február 28-án - mert nem volt hajlandó feladni a hitoktatást – Vezsenyéről hazatérve a Tisza gátján hét karhatalmista megtámadta és agyonverte, majd Fekete János rendőr tarkón lőtte.
Brenner János (1931. dec.27 Szombathely – 1957. dec.7 Zsida) Szombathelyen a premontrei gimnáziumban érettségizett. 1950. aug.-ban Zircen novícius, de a rend feloszlatása miatt októberben el kellett hagyni a rendházat. 1955-benSzombathelyen szentelték pappá, majd segédlelkészi kinevezést kapott Rábakethelyre. Eredményes ifjúsági munkája miatt az ÁEH el akarta helyeztetni, s mert nem fogadta el merényletet kíséreltek meg ellene. Ezt követően a továbbra is állomáshelyén maradó Brenner Jánost éjszaka a plébániáról beteghez hívták, s út közben meggyilkolták.
Részletesen vö.: Kahler Frigyes: Egy papgyilkosság a jogtörténész szemével Brenner János volt rábakethelyi káplán meggyilkolásának körülményei és az ügy utóélete Életrajz és névmutató Soós Viktor Attila Brenner János Emlékhely Alapítvány 2005
Kahler: II/5-ös Történelmi Olvasókönyv p149-166 Vö.még: Kahler Frigyes: III/III- as történelmi olvasókönyv 3. Kairosz Bp. 2005 p.11 – 64, 85 – 183 és Kiszely Gábor: Állambiztonság 1956-1990 Korona Bp.2001 p.97-143.
Ennek eredményeként számolnak be Papp Kálmán püspök és Lányi János kanonok és társai meghurcolásáról,.a Budapesti Központi Szemináriumból tanárok és nagyszámú, 90 fő -hallgató eltávolításáról Kahler: II/5-ös Történelmi Olvasókönyv p.193 -206. Vö. még: Kálmán Peregrin, Püspökkari dokumentumok Grősz József hagyatékából (1956-57) c. kötet bevezető tanulmánya
Miklós József dr. (1889. jan.22 Veszprém – 1964. máj.22 Budapest)1912.máj.27-én szentelték pappá. Serédi Jusztinién bíboros hercegprímás az AC Szociális és Karitatív Osztálytanácsosává nevezte ki. Kánonjogból doktorált (1927). 1940- től az ösküi egyházközség plébánosa.
Szabó Csaba - Soós Viktor Attila: „Világosság”. Az Állami Egyházügyi Hivatal és a hírszerzés tevékenysége a katolikus egyház ellen Új Ember Kiadó – Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány Bp. 2006 Vö.: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) III/I Csoportfőnökség és jogelődei. Rezidentúra dossziék. „Világosság” rezidentúra dosszié.
Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években Magyar Országos Levéltár Bp.2005 p.1-507. Vö.még: Balogh Margit: Egyház és egyházpolitika a Kádár Korszakban in: Eszmélet 34. 1997 p.69 -79. Kahler Frigyes: III/III- as történelmi olvasókönyv 3. Kairosz Bp. 2005 p.11 – 64, 85 – 183.
ÁBTL O- 122147/1-10
ÁBTL O- 12202/1-10
Katona Nándor (1930. jan. 12 Szeged – 1996. márc. 17.)A teológiai tanulmányait Szegeden végezte 1948 – 1953 között. Pappá szentelése (1953. jún.7) után Domaszéken káplán, majd Mezőkovácsházán (1956-től), és Szegeden a Szt. József templomban (1958-tól) káplán. 1963 –ban Kaszaperen lelkész. 1964-es elítélése és szabadulása után Batonyán (1965-től), majd 1969-től Szeged Belvárosi Plébánián káplán. 1977-től Tiszaszigeten plébános. 1982-ben kinevezi a püspök számvevő gondnokká. 1985-től Újszegeden káplán, társplébános – 1988-tól plébános. 1990-től általános püspöki helynök. 1989 – 1995 között a Szegedi Katolikus Tudósító felelős kiadója.
Csizmazia Rezső (Rudolf) (1922. márc.7. ér – 2005. dec.31 Pannonhalma) 1946-ban jezsuita novíciusként lépett a rendbe Szegeden. A rend feloszlatása miatt Hamvas Endre püspök, mint egyházmegyés papot szentelte fel 1951. máj.19.-én.Apátfalván segédlelkész, majd a szegedi Szt. József (jezsuita) templomba helyezték.1957-ben többször letartóztatták. 1958-ban megyéspüspöke Makóra, majd 1960-ban Mezőkovácsházára, később Tótkomlósra helyezte. Rendőrségi megfigyelését a Békés megyei politikai osztály vette át. Csorváson, Balástyán, Kövegyen, Pusztaföldváron volt lelkész. 1983 –tól szülőfalujában szolgált.
Havass Géza (1913. aug.26. Budapest – 2001. máj. 21 Szeged) budapesti cisztereknél érettségizett, majd joghallgató 1832-től Budapesten. 1933-ban a szegedi hittudományi főiskolán teológus. 1938. máj.1.-én szentelték pappá. Csanádpalotán, Makó –Újvárosban és Szeged Felsőközpontban káplán. 1942 jan.1 től püspöki szertartó, hittanár. 1943 -1949-ig püspöki titkár. Mindszenty letartóztatása utón megkísérelte a politikai rendőrség beszervezni ügynöki feladatokra, de visszautasította az ajánlatot. Letáróztatták, majd szabadlábra helyezték, de távoznia kellett az egyházmegyéből.- Budapestre távozott, a Szt. Imre plébánia kisegítő káplánja lett, majd több budapesti plébánián szolgált, a fiatalok hitoktatásával és nevelésével foglalkozott. 1957. februárjában ismét Szegeden egyházmegyei számvevő. 1961. febr.6-án letartóztatták. Öt és félévi büntetését Márianosztrán töltötte. Az 1965. ápr.4.-én kihirdetett közkegyelemmel szabadult. A szegedi dóm kisegítő lelkésze. Majd 1968 szeptemberétől 1988 őszi nyugdíjazásáig újszegedi plébános és börtönlelkész.
ÁBTL O – 14846/4 p.200
 MSZMP KB 1989. júl. 28-i ülése. „Állásfoglalás -tervezet: az MSZMP viszonya a valláshoz és az egyházakhoz: javaslat a lelkiismereti szabadság elveire” in: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei 2. szerk.: S. Kosztricz Anna, Lakos János, Némethné Vágyi Karola, Sós László, T. Varga György (Bp.1993) p.1404-1405.

 

Támogatóink

Minden jog fenntartva - 2018 - Kommunizmus Bűnei Alapítvány - WEB B3D FX